Névadónk

1927. május 30-án született Mélykúton, egy a falu szélén álló magányos házban. A nádtetős, vert falú ház 1885-1887-ben épült a szélmalmuk közelében. Szegénységben, szerényen élt a család (apja napszámos, földműves, szélmolnár). Apja később elhagyta a családot, ettől fogva a nagyapja az, aki a család feje, ő felügyelte, irányította Johák életét. Lehet, hogy ezen az egyébként szomorú történésen múlt a gyermek jövője, nagyapó ugyanis azt az elvet vallotta, hogy a gyerek azzal foglalkozzon, amihez kedve van. Ezt akkoriban nem sokan engedhették meg maguknak. A fiú sokoldalú tehetsége korán nyilván-valóvá vált. Ügyesen fúrt, faragott, szobrászkodott, zenélt. Mindehhez nagy találékonysággal a környezetében található anyagokat használta (barackmag, csont, agyag). Ennek ellenére csak nagy nehézség árán jutott be a Képzőművészeti Főiskolára. 1951-ben szobrász szakon kezdett el tanulni, de hamarosan a tervező ötvösművész szakra váltott. Három évtizedet (1957-1987) töltött el az Iparművészeti Múzeumban restaurátorként. Nevét a nagyközönség akkor ismerte meg, amikor 1977-ben közreműködött a magyar koronázási jelvények azonosításában. A nyolcvanas évek sajnos már a betegség évei voltak. Dolgozni csak szakaszosan, végleg hazatelepedve Mélykútra, a szülőházban kialakított műhelyében tudott. 1988. március 30-án abban a tudatban halt meg, hogy akkori kormányunk Kossuth-díjjal ismerte el életművét. Johák jobb karján egy koronára emlékeztető anyajegy volt. Ennek mind ő, mind édesanyja nagy jelentőséget tulajdonított. Azt gondolták, hogy Joháknak valamikor köze lesz a Magyar Szent Koronához. Az álom 1977-ben valósággá vált. A magyar koronázási jelvények 1945-ben sok hányattatás után amerikai „fogságba” kerültek és az USA kormányai, mint a magyar nép különleges tulajdonát őrizték. Tulajdonjogukat nem vitatták, visszaadásuktól azonban politikai okok miatt elzárkóztak. 1977-ben Carter elnök hozzájárult az ékszerek hazahozatalához. Mielőtt erre sor került, egy bizottság tagjaként Szvetnik Joachim azonosította, leltározta a műtárgyakat, szállításukra, további őrzésükre javaslatot tett. Az amerikai utat mindig élete csúcspontjának tekintette. Tagja volt a Koronabizottságnak. A korona hazahozatala után még tartott elő-adásokat, írt közleményeket, de betegsége miatt az újonnan meginduló koronakutatásban már érdemben nem vett részt. Ha visszatekintünk Szvetnik Joachim munkásságára, életművének középpontja az Esterházy-kincsek helyreállítása. Sok restaurálást végzett állami múzeumok, egyházi gyűjtemények számára is. A műtárgyak a 2. világ-háborúban bombatámadás során szinte helyrehozhatatlanul károsodtak. Johák zsenialitása adta vissza a műértő közönségnek a Vezekényi tálat, a Mátyás-serleget, a Bacchus kocsit, a bányászserleget, a bölényszarv serleget, stb. Életművéből 1987-ben az Ipar-művészeti Múzeumban nyílt kiállítás. A Kossuth-díjat 1988-ban „művészettörténeti és a koronával kapcsolatos szakértői tevékenysége” elismeréseként kapta. Halála után az ő nevét vette fel a mélykúti általános iskola.