Székelyföldön jártunk „Határtalanul” 2015

A „Határtalanul” pályázat kapcsán iskolánk hetedik osztályos tanulóival március 13-17-ig Erdélybe látogathattunk, hogy megismerjük a Székelyföld természeti szépségeit, és a külhoni magyarság életébe betekinthessünk. A programunk témája: Erdélyi írók, költők, irodalmi alkotások nyomában.

Mivel az évfolyamon kevés a gyermek, a jánoshalmi Hunyadi János Általános Iskola diákjaival együtt vettünk részt a kiránduláson.

A programot megelőző két hétben előkészítő foglalkozásokat tartottunk, melyek során a tanulóink megismerkedtek a határainkon túl élő magyarság létszámával, az államhatáron kívüli elhelyezkedés történelmi okaival, a meglátogatandó ország magyarságának történetével és jelenével. Az előkészítő órák befejeztével vetélkedőt szerveztünk a megszerzett ismeretekből, melynek célja a gyakorlatban alkalmazható tudás elsajátítása volt.

A várva-várt indulásra március 12-én éjfélkor került sor.

Nyolc óra tájban, az éjszakai szendergés után megpillantottuk a ködbe burkolózó Déva várát. Felidéztük a vár építéséhez kötődő középkori népballadát, a Kőmíves Kelemennét.

Utunkat Gyulafehérvár felé folytattuk, ahol megkoszorúztuk a Hunyadi család síremlékeit. Majd a Segesvár melletti Fehéregyházán található Petőfi emlékműnél a Nemzeti dal közös elszavalásával emlékeztünk a csatamezőn hősi halált halt költőnkre.

Székelykeresztúron- Petőfi Sándor utolsó költeményének megírása helyszínén - felidéztük a költő életének jelentősebb állomásait, és Bábity Dávid 7.a osztályos diákunk elmondta a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét, a „Szeptember végén”-t.

Második nap délelőtt a parajdi sóbányát látogattuk meg. Megismerkedtünk a sóbányászat történetével, és a sóterápia jelentőségével. Majd felkerestük Áprily Lajos emlékházát,  amelyben vidám gyermekkori éveit töltötte. Életrajzi szemelvények felolvasásával és a „Vadlúd voltam” c. versével idéztük fel a költő emlékét.

Utunk Szováta felé vezetett, ahol a Medve-tó partján sétáltunk, és meghallgattuk „A tündérasszony könnye” című, tóhoz kötődő mondát.

Délután a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum néprajzi, és természettudományi gyűjteményét tekintettük meg. Majd a szemközti örmény katolikus templom történetét ismertette meg velünk egy hívő helyi lakos.

Rövid életrajz ismertetésével, és a „Mindmáig békétlenül” c. vers elszavalásával emlékeztünk Salamon Ernő költőre, Gyergyószentmiklós szülöttére.

Harmadik nap reggel felkapaszkodtunk a Gyergyói-havasokban lévő Sugó-barlanghoz. Vezetőnk, Karcsi bácsi ismertette a barlang keletkezését, felfedezését, és élővilágát. Nagy élmény volt, hogy megfigyelhettük a téli álmukat alvó denevérfajokat.

Ezután visszatértünk Gyergyóújfaluba, hogy a helyi magyarokkal ünnepeljük március 15-ét, a polgári forradalom és szabadságharc ünnepét. Szívmelengető volt számunkra, ahogyan a kinn élő magyarok emlékeztek az 1848-as eseményekre. Hazaszeretet, őszinteség és eggyé tartozás sugárzott az ünnepükből.

Délután megcsodáltuk a Gyilkos-tavat és a Békás-szorost. A hegyvidéki éghajlat lehetővé tette, hogy hógolyózzunk is a tó partján. Este a borvízforráshoz sétáltunk el, és megkóstoltuk a tiszta, jóízű forrásvizet.

A negyedik nap reggelén a gyergyóújfalui Elekes Vencel Általános Iskola hetedikeseivel ismerkedtünk meg, és közösen készítettük el a tavaszi tantermi dekorációt.

Majd Sikaszón megtekintettük Sütő András nyári lakját. A Kossuth-díjas íróra az „Egy csupor zsír” c. novellája felolvasásával emlékeztünk, és koszorút helyeztünk el az emléktábláján.

Székelyudvarhelyen meglátogattuk Orbán Balázs néprajzi gyűjtő sírját, és megtekintettük a Székelykapu Múzeumot. A városban végezte középiskolai tanulmányait Kányádi Sándor költő. Reá emlékeztünk a mélykúti származású irodalomtörténész, Vörös László által írt monográfia részleteinek felolvasásával.

Farkaslakán koszorút helyeztünk Tamási Áron sírjára, és az író emlékét a „Fanyelű bicska” c. novellával idéztük fel.

Délután Korondra látogattunk, hogy megismerjük és kipróbáljuk a fazekas mesterség fortélyait. Minden tanuló készített magának korongozással agyagedényt a mester segítségével. Majd megismerkedtünk egy helyi lakossal, aki bükkfataplóból készít különböző használati tárgyakat.

Az estét a Katorzsa néptáncegyüttes tagjaival töltöttük a helyi művelődési házban. Két muzsikus húzta a talpalávalót, mi pedig jókedvűen roptuk a táncot. Fergeteges hangulat uralkodott. Diákjaink rádöbbentek, hogy milyen hatékony közösségformáló ereje van a népzenének, és a táncnak.

Az utolsó nap reggelén fájó szívvel búcsúztunk el a vendéglátó családoktól. Az a vendégszeretet, mellyel fogadtak bennünket példaértékű és egyedülálló. Öt nap is elég volt hozzá, hogy szeretetteljes kapcsolat alakuljon ki közöttünk.

A Maros mentén indultunk haza. Szárhegyen megtekintettük az 1500-as évekből való Lázár-kastélyt, ahol Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gyermekkorát töltötte. Majd Bartis Ferenc költőre emlékeztünk, aki Szárhegy szülötte.

Marosvécsen betértünk a Kemény-kastélyba, és a kertben nyugvó Kemény Jánosra és Wass Albertre emlékeztünk.

Utunk a Tordai-hasadék felé vezetett, melynek megtekintettük a felszíni formáit, és megfigyeltük a növényvilágát.

Ezután a Csucsán lévő Boncza-kastélyt néztük meg, mely a frigyre lépő Ady Endrének, és Csinszkának volt az otthona. Az Ady-emlékháznál közösen szavaltuk el a Föl-földobott kő című verset.

Majd Erdély kapuját, a közeli Király-hágót tekintettük meg. Nyolc óra tájban érkeztünk ismét hazánk területére.

Nagyon örülünk, hogy a „Határtalanul” pályázat lehetőséget teremtett arra, hogy Erdélybe látogathassunk. A táj természeti szépsége, a székely magyarok kedvessége és fölülmúlhatatlan vendégszeretete örök emlék marad számunkra. Reméljük, hogy a következő hetedikes évfolyamoknak is lehetőségük lesz arra, hogy ezt a csodálatos világot megismerjék!

Illésné Birkás Mária

 

Gyulafehérvár

Szárhegy